Keresés ebben a blogban

2012. november 25., vasárnap

Németh László: Iszony (1947)

   Egyik legcsodáltabb olvasmányélményem Németh László "Iszony"-a. Még vásárhelyi gimnazista koromban olvastam, a helyi Németh László-kultusz vezetett el hozzá. Végigolvastam a négy nagy regényt, melynek központi nőalakjai a görög tragédiák magasságába emelkednek. Ugyanakkor csodáltam az ábrázolás, a nyelv plasztikus aprólékosságát, képszerű érzékiségét.
   Az "Iszony" különös visszhangot keltett bennem. Elődeim asszonyainak összeszorított foggal tűrt, örömtelen, szerelmetlen házasságainak visszhangja jött felém a suttogva, félszavakban átadott tanításokon keresztül, melyek szerint a házasélet amolyan kényszermunka, muszáj túlesni rajta, hogy legyen meg a békesség a háznál...
   Kárász Nelli és Takaró Sanyi tragédiája abban rejlik, hogy annyira különböztek egymástól, s a férfit éppen ez a különbség vonzotta mágnesként, mintegy végzete felé. Az eredmény: mindkettejük boldogtalansága... 

(...) Egy pénteki nap aztán egészen csendes lett, csak nyögött, s az oldalát fájdította.  - Na, most megszabadulsz tőlem  -  mondta, hogy Slenkai kikíséréséből visszajöttem.  -  Elég sokáig voltam kinn, s ő gyanakodva leste (pedig Slenkai csak annyit mondott: Nagyon levert az öreg, de megússza), mit lát az arcomon.  - Nem adják azt olyan könnyen  - próbáltam mosolyogni. De a szívem megdobbant. Ó, ha úgy történne. Milyen egyszerű lenne. Sanyit én elpusztíthatatlannak tartottam. Nyálból és húsból: a végzet. De ha a tűzoltó cső vagy valamilyen hirtelen betegség... Hallottam, hogy a spanyolnátha éppen az ilyen vaskos embereket viszi el leghamarább. Elszörnyedve figyeltem magamban a reményt. Hát idejutottunk! Büntetésül egész éjszaka nem feküdtem le. Váltogattam a borogatásokat, takartam a lámpát, főztem a feketét. Sanyi minden nyögésére az ágynál voltam, vezeklésül meg-megcrógattam a kezét. Ő erre a mozdulatra rám-rám nézett, s láttam: görög szemeiből a könny. (...)

16 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó, végre valaki, akinek élmény Németh Lászlót olvasni! Számomra az Irgalom a legnagyobb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy megoszthatom veled a csodÉlatomat, kedves Gabi!
      Igaz, hogy Németh László regényeiben látszólag nem történik semmi! Ő a mélységekben szánt...

      Törlés
    2. természetesen: "csodálatomat"...

      Törlés
  2. :-) Korunk, helyünk, hivatásunk között távolságok vannak, mégis valami nagyon közöset éreztem eddig veled a blogod követésével... Lám, most meg van: Nekem is meghatározó könyvélményem volt az Iszony. Az egyik legkedvencebb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, Betti. Köszönöm szépen. Olyan kellemes érzés megosztani, amit szeretünk!

      Törlés
  3. Azért ez a Kárász Nelli.... a világgal elegyedni nem tudása... a legfőbb meghatározója, nem?
    (nem csak Takaró Sanyival nem "klappolnak" össze...bár ez tény)
    Németh Lászlónál a női lélek mélységének az ábrázolása, ahogy bele tud bujni nőalakjaiba... óriási! (nem hiába volt 3 lánya...:)Anna Kareina alakja is annyira vonzhatta, hogy a"kedvéért" tanult meg oroszul, hogy leforditsa... (sajnos ez nem sikerült olyan brilliánsabn, mit a sajt művei, Tolsztoj még nála is nagyobb,ill. "finomabb" lélekábrázoló volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=5467605387361585268#editor/target=post;postID=255641889569898833
      Itt beszél róla nagyon jól Illés Endre.

      Nelli maga: "... más volt az emberi összetételem. (...) A lelkem nem tudott elegyedni a világgal. Az ilyen embert nem szabadna arra kényszeríteni, hogy megmerüljön abban, amitől riadozik. A régiek tudták, mér csináltak apácákat meg papnőket. Ezek valóban arra voltak valók, hogy egy szent ligetben, csendes szentélyben éljenek, mint messze fülelő közvetítők a természet istenei és a halandók között. Az ilyen lelkeket szentségtörés, csakhogy normálisak legyenek, az emberi nem közös pácában megbuktatni."

      Törlés
    2. köszönöm a "tiszta forrást":)

      Törlés
  4. A négy Németh László nagy regényt többször végigolvastam. Faltam, élveztem, ízlelgettem őket, és mindig csodát leltem bennünk. Hogy tud valaki ennyit az emberi lélekről? Megunhatatlan, bármikor leveszem a polcról őket,és mindig ugyanaz a nagy élmény vár rám!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan úgy vagyok velük én is: a csodálat mindig megújul!

      Törlés
    2. gondoltam volna a kommented nélkül is , Éva, hogy te (is) szereted Németh Lászlót:)

      Törlés
  5. Amikor a testek tudója a lélek ismerőjével összhangban írni is tud. Mégpedig csodálatosan. Tényleg, újra kellene olvasnom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyen sokan szeretik N. L. regényeit! Bár az is igaz, hogy többé-kevésbé az én korosztályom... (talán Betti kivételével)
      Érdekes lenni a mai fiatalokat megkérdezni!

      Olvasd újra, kedves Stali (különben boldog névnapot, egy csöpp késéssel!)

      Törlés
  6. Egyetértek az előttem szólókkal, a női lélek mélyére nyúl N.L. a regényeivel. Megrázó élmény volt az Iszony c. könyvet olvasni fiatal lányként, Nelli élethelyzetében volt némi részem. A Gyász c. regény özvegyként volt nagy hatással rám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk, akik szeretjük, Iduska! Igaz, Németh László nőkkel volt körülvéve: lányai, felesége... Azonban tényleg kivételes a pszichológiai érzéke - nomeg főleg ábrázoló ereje!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...