Pillanatok lecsapódása

Ciprus, 1990

   Pergetem magam előtt a fényképeket... Az életem pereg előttem? Talán inkább annak néhány elkapott, "látható" pillanata, melyek további lerakódott emlékeket hoznak felszínre, legalábbis azoknak "újraköltött" lenyomatát... Másolatát?...

   A neuropszichológia kutatásainak mai állapota szerint  -  azt hiszem, leírtam már valamikor  -  az emlékek nem tárolódnak valahol ugyanazon állapotban, s nem tudjuk csak  úgy kihúzni azt a bizonyos fiókot, hogy elővegyük őket, hanem visszagondolva, - visszaérezve - mindannyiszor újrateremtjük valamennyit... 

   Mindehhez emócióink szolgáltatják az üzemanyagot. Segítségükkel rögzülnek a pozitív vagy negatív benyomások, események, s egy-egy frissebb emóció (dallam, íz, illat, hangulat stb.) felidézheti a réges-régi önmagunkat is, a szenvedés vagy az üdvösség pillanatait.

   Ki mennyire képes vajon a "résilience" nevű állapotot elérni, vagyis nemcsak túlélni valamilyen mély traumát, hanem a "resilience" segitségével "ki is javítani" önmagát (itt)... Gondolom, ez is, mint sok más, az "adott-kapott" (inné-acquis) tulajdonságainktól függ, akkor is, ha van mellettünk egy szeretet-referens, kinek szerepe alapvető.
    Nem tagadom "botcsinálta pszichológus" státuszomat, csak a nagy érdeklődés van meg bennem e rendkívül érdekes tudományág iránt. Némi intuíció segítségével nemcsak jobban megismerhetünk másokat, hanem elsősorban a saját dzsungelünkben próbálunk eligazodni,  kibogozni sokszor homályos reakcióinkat. A megértés egy lépés az elfogadás felé, ami néha életbevágó, főleg olyan esetekben, amikor változtatni a helyzeten úgysem lehet. Hogy könnyebb legyen végigjárni ezt az egyszeri és csodálatos kalandot, amit életnek is nevezünk.
    
   

A Skorpió...

Mit is mond mindentudó kis könyvem?

Főleg női változatát fogom taglalni, mivel látogatóim nagy többsége nő, de a férfi  néhány speciális vonására is kitérek röviden. 

(Ne feledjük az aszcendens szerepét sem!) 

Az ún. "fatális nőt" róla mintázták. A hangja jellemző: kissé rekedt, torokból vagy egyenesen a zsigerekből jövő hang, amely növeli titokzatos vonzerejét. Egyszerre vonz és nyugtalanít, különös hatalommal bír, melyet gondosan ápol is. Néha nagyon szép, esetleg azon "csúnya" nők közé tartozik, akik rengeteg férfit ejtenek rabul, hajazva az üresfejű "szépségeket"...

Egészsége meglehetősen szívós, bajai a szexualitással kapcsolatosak (fájdalmas menses, gyulladások, hormonzavarok, sterilitás, vetélés). Gyerekei mellett valóságos anyafarkassá változik, keményen védelmezi őket az egész világ ellen. Szívós, még betegen is helytáll, bajai, betegségei főleg szorongó, önpusztító természetéből fakadnak, a psychoanalizis segíthet agresszivitása, szorongásai megértésében. Jót tesznek neki még az ún. alternatív orvoslások is.

Messze kerülje el azokat, akik "vampirizálhatjak" energiáját és teljesen kimerítik. Kerülje az ezoterikus kisérleteket is, az alkoholt, a drogokat, melyek szabadjára engedik démonjait. Agresszivitása önbüntető, önostorozó fázisokkal váltakozik. Mértéktelenségre hajlamos a gyengédségben, mások iránti gondoskodásban éppúgy, mint az agressivitásban.

Erős jellem, a langyosságot nem bírja, haragtartásban éppoly kitartó, mint a ragaszkodásban. Szinte maga sincs tudatában, mennyire rákényszeriti másokra az akaratát, minél szelídebben próbálja tenni, annál jobban engedelmeskednek neki, mintegy gyanítva a szelid hegyoldal alatt rejlő vulkán tüzét...

Szeret hódítani, s amikor szenvedélyesen őszinte, akkor is erőpróbát lehet sejteni mögötte. Nagyon éleslátó, okos, ítélete annyira pontos tud lenni, mintha a dolgok, főleg a szavak mögé látna, a hazugságot rögtön megérzi, sőt, mások rejtett szándékait is. 

Milyen foglalkozás való neki? Ő lenne az ideális kémnő: tud titkot tartani, bátor, nehezen kiismerhető. Szüksége van nagy célokra, nehézségekre, amikkel szembeszállhat. Minden kihívást elfogad.

Az orvosi szféra minden ága megfelel neki, úgy a kutatasi területek is (gyógyszerek, bekteriológia).Céljaiért megverekszik. Szépsége a filmezés felé is elvezetheti (Delon, Bacall etc.) de ha úgy érzi, kihasználják, a lázadás nem késik.

Hogyan szeret? Nem fél a férfiaktól, inkább azok tőle. Aki egyszer vele élt, minden nőt "halványnak", unalmasnak érez utána. Az élet azonban inkább "hullámvasútra" hasonlít vele, veszekedésekkel, látványos válságokkal... Ha azonban csodálatára méltó társra lel, kivételes élettárs válik belőle, senki és semmi el nem tántoríthatja. Teljesen az ő  szolgálatának szenteli magát, intuícióival segíti, elhárítja előle az akadályokat, s a férfi kétségtelenül neki köszönheti sikerét.  

A Scorpió férfiváltozata keményebb, ösztönösen kegyetlen tud lenni, megveti a gyengébbeket, mert nem érti, hogy reagálhat valaki másképpen, mint ő. Szeret manipulálni másokat, szinte tudtukon kívül. Ideális változatban a kígyóból sas lesz: rendkivüli energiája, kitartása, az abszolútum iránti vonzódása nagy dolgokra teszi képessé. Titokzatos, nehéz kiismerni. Szereti a kihívásokat és a végsőkig kitart.

A halál nagy igéző erővel vonzza. A nőben a tiszta "beavatót" keresi, s miután az behódolt, meg kell büntetnie érte a megvetésig... Stb, stb...

"Apák napja"

Az ünnepelt teljes hosszában...

   Jó volt a hétvége, még a nap is kisütött vasárnapra! Ami pedig nem fordult elő vele napok, sőt lassan hetek óta igazán...

   A gyerekek befutottak szombat délután, s ez egyszer még csak nem is kellett rajtuk megosztoznom Agnès szüleivel, mivel ők épp az Alpokban levegőznek jó 10 napot.

   Május végén találkoztunk utoljára náluk, az Anyák napját ünnepeltük együtt. Most az Apák voltak soron, bár csak egy példányban, mert Gilbert már csak gondolatban lehetett jelen, Daniel pedig az Alpokban üdül.

   François a szerszámos ládájával érkezett, mert összejött pár barkácsolnivaló, melyek meghaladták az én erőmet. Mindig megkérdezi előre, van-e efféle tennivaló. Még aznap délután kifúrta a betonkerítést, hogy felerősíthessük a falra a könnyű kis farácsozatot, melyre a még gyenge japán loncaim hivatottak felfutni, ha majd rájuk süt egy kicsit a nap... Kicsit befonják majd a szomorú, szürke, mindig árnyékos falat... Ezalatt Agnès kiásott 3-4 elszuvasodott fatönköt, mondván, hogy szeret kertészkedni...

   A nappaliban is kiéltem a változás iránti vágyaimat, bár a lehetőségek hely- és anyagi szempontból korlátozottak. Helyet változtatott a tévé és a kis szekrény. Vágyaim ennél nagyobb terjedelműek, de megtanultam a türelmet is.

   Szombat este François vendéglőbe invitálta az egész családot, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Vasárnap én főztem. Előétel: finom mézédes sárgadinnye-szeletek, utána sertés filé sütőben párolva, nagymama püréjével (családi elnevezés a lányokkal: "purée de grand-mère", azaz ahogy én szoktam csinálni) és brokkolival, salátával, majd egy nagyon finom sütemény 3 féle csokoladékrémmel (ezt már úgy vettem a város legjobb cukrászánál, ahova nagyobb alkalmakkor megyek csak, ellustultam...) Utána kávé, majd napozás  -  a teraszon teritettem!

Nyári illúzió...

a városháza

   Befejeződött a kiállítás  tegnap este... Tíz perc alatt mindent eltüntettünk, pedig majd egy egész nap kellett, hogy a képek megtalálják a helyüket.

   Az enyémek még becsomagolva várják a folyosón, hogy itthon is a falra kerüljenek, felfrissítve ezzel mindennapi életem díszleteit. Igy még kis változások illúzióját is megteremthetem magamnak...

   Az ég ólomszínű, az aszfalton még a hajnali zápor nedves foltjai árulkodnak.

a sok kávézó egyike

a háborúban lebombázott tűztorony modern helyettesítője

   Pár napja pedig ilyen szép volt a főtéri nyár:

Milyen is a Mérleg?...

   

   Annyiszor utaltam már a Mérleg ilyen-olyan vonására, hogy ideje lenne megrajzolnom a portréját, jó és rossz tulajdonságaival együtt, ha röviden is. Vajon hányan ismernek majd magukra, esetleg környezetükben valakire?

   A könyvecskét, amelyből "tudományomat" merítettem, még sógornőmtől, Elisabeth-től kaptam ezelőtt több mint 40 évvel. A szerző Joëlle de Gravelaine. Most is tőle fogok idézni, pontosan úgy, ahogy leírta, még ha ezzel itt-ott nagyon is leleplezem magam!...

   A Mérleg lenne az egyensúly jegye, de inkább az egyensúlyra törekvésé, mint a kiegyensúlyozottságé. Az erőszak, a hangoskodás, veszekedés menekülésre készteti, ezért sokan nem tartják nagyon bátornak. Mások védelmében viszont meglepő bátorságot tud tanusítani, nagyobb kockázatra is képes.

   Testalkata nem valami robusztus, gyenge pontja a veséje, legjobban tenné, ha naponta 1-2 liter folyadékot is elfogyasztana, mert vesekőre hajlamos. Nagyobb erőfeszítést igénylő sportok nem neki valók, inkabb a tánc, mint a torna, még a férfiaknak is... Szereti a könnyű ételeket, salátákat, gyümölcsöt, zöldségféléket párolva, stb, leginkább rendszeres időpontokban. Mozgásra van szüksége, még ha séta formájában is... Ha rossz érzelmi viszonyok között él hosszabb ideig, egészségi állapota teljesen leromolhat.

   Ritkán fordul elő, hogy bántó szóra vetemedne, mert saját érzékenységét vetíti a másikra és ez visszatartja. Ettől viszont meglehetős függésbe kerül másokkal szemben, mert nagy szüksége van rá, hogy szeressék, hogy jó véleményt alkossanak róla. Mindenkit el akar bűvölni, a végtelenségig, mert az ellenségeskedés legkisebb formáját se tudja elviselni, s ezzel mintegy előre le akarja szerelni... Mindez enrgiája nagy részét felemészti, amit jobban fel tudna használni más területen. Az összes csillagjegy legjobb diplomatája, okos és leleményes, mindig méricskéli a pro és kontra viszonyát, a végtelenségig haboz, hogy ne kövessen el igazságtalanságot, s emiatt néha mániákusnak is tűnhet. Mindent és mindenkit meg akar érteni.

   Udvarias, elbűvölően  -  és őszintén!  -  kedves tud lenni, könnyen elbájol bárkit is. Sokszor éppen emiatt vetik szemére, hogy hajlamos bizonyos megalkuvásra, csak hogy tetsszen... Egyes Mérlegek a felszínesség, dilettantizmus felé hajlanak, csak hogy ne kelljen sorsdöntő lépésre szánni magukat (igen, nekem is mindig tortúra volt az ilyen döntés, sokszor megfutamodtam...).

   Szereti a szép dolgokat, művészi hajlamai, érzékenysége lehetővé teszi, hogy mélyen megértse mások művészi alkotásait és ezt árnyalt finomsággal vissza is adja. Ha zenész, akkor inkább előadó, mint szerző. Sok közöttük a jó táncos. Sokszor valamilyen művészeti ágban dolgozik: festő, lakberendező vagy divattervező, fodrász, esetleg régiség-kereskedő. A harmóniához, az esztétikához meglehetősen hibátlan az érzéke. 

   A művészi foglalkozásokon kívül kamatoztathatja könnyed kapcsolatteremtő készségét mint diplomata, impresszárió, esetleg mint bíró, tekintettel rendkívüli igazságérzetére.

   Hogyan szeret? Szentimentális, bár a döntés legtöbbször nem tőle származik: hagyja, hogy válasszanak helyette (egyszerre többet is "szerethet", amíg könnyed játékról van szó, amit imád!)... Mondhatni, a szerelembe magába szerelmes inkább, mint annak tárgyába. A házasságban hisz, sokmindenre képes, hogy sikerüljön, amíg csodálhatja férjét, akit szenvedélyesen szeret. Ugyanakkor elvárja a viszonzást, s a langyos együttélést nehezen viseli el. Ha egyszerű "bútordarabnak" érzi magát, nagyon szenved, de a válás gondolata elviselhetetlen számára ("mit szólnak?"...) Sok kompromisszumra képes a helyzet megoldása érdekében.

   Természetesen az aszcendens árnyalhatja a képet: az enyém "Bika"...

Kérdések

még egy kép az enyémekből... (az üvegen fényképező kezem árnyéka)

   Ma engedélyeztem magamnak szinte az első szabad délutánt. Igaz, nem teljesen szabad, hiszen az elmúlt napok, sőt egy-két hét megfeszített tempója  -  no és az esős idő  -   miatt el kellett hanyagolnom a kertet, a házat is... 

   A kiállítás megnyitójára sem tudtam elmenni, mert egy másik, fontos évzáró közgyűlés fedte a programot. Nem lehetett elmulasztani, lévén, hogy titkári minőségben ügyködtem ott. Viszont szombat-vasárnap délután már elmentem a tárlatra ügyelni. Igy most szerdáig, a következő ügyeletig itthon maradok, hogy megpróbáljak megbirkózni a felhalmozodott tennivalóval. Végetérhetetlen körtánc.

   A napsütés is visszatért tegnap délután. Nem tudok neki "felhőtlenül" örülni, mert máris viharokat rebesgetnek az előrejelzések. Mindenesetre kiteregettem egy mosógépnyi pulóvert és egyebet, mert téli ruha járta az elmúlt hetekben. Talán lesz időm még a gyepet is lenyírni, mielőtt megered... Állandó stressz és sürgetés az életem.

   Az ügyeletre vittem egy kis munkát: nem szeretem csak úgy számlálni a múló órákat. Azért beszélgetésre is maradt idő a betévedő látogatókkal. A kiállítóterem a városháza halljából nyílik, a főtéren. A hét végén naponta 200-250 személy járta körül a mintegy száz kiállított képet, kisplasztikát.

    Kb. 20 tagja van a csoportnak, színvonalas amatőrök, fél-amatőrök. Olaj, akvarell a leggyakoribb technika, újabban sokan fordulnak a pasztell felé. Egyedül csak én csinálok aktokat mostanában. A városban rajtunk kívül még vagy 3 csoport működik: nagymúltú művészeti hagyományai, szép múzeuma van (Watteau, Carpeaux szülővárosa, hogy csak a leghíresebbeket említsem). 

    Két 20 év körüli fiatallal érdekes beszélgetés alakult ki (szeretek fiatalokkal beszélgetni, nyilván még megboldogult tanár-korom csökevénye..). Egyikük festeget, a másik verseket ír. Felvetettem a "veszély-küszöb" témáját, vajon ők mit gondolnak róla? Nem utolsó sorban, hogy elgondolkodjanak, s arra biztassam őket, ne elégedjenek meg azzal, amire máris képesek. Hogy mit hívok veszély-küszöbnek? Meggyőződésem, hogy nem lehet értékálló, valódi művet létrehozni bizonyos kockázatvállalás nélkül. Bele kell mélyedni, nagyon mélyre ásni, belső világunk legmélyéről hozni fel azt az ércet, amiből az alkotás készül, bármely műfajban. Enélkül felszínen kapirgáló, könnyű rutinos, esetleg becsületesen közepes munka lesz belőle, mely többnyire tetszik is a nagyközönségnek. A tárlaton például legnagyobb sikere a fényképnél is élethűbb pasztell-kiscicáknak és egyéb állatoknak volt, melyeket egyik kollégám igen színvonalasan  -  egyáltalán nem giccsesen  -  művel! Rutinos technika, avagy technikás rutin, kétségkívül tehetséggel. Szerintem nem lehet megelégedni csak a technikai bravúrral, akkor is, ha kevesen képesek rá s ha valami könnyen megy, akkor kell meghúzni a vészcsengőt! A kockázatvállalás olyan, mint a szakadék mélyére pillantani... Hívogat, el is nyelhet, mint sok nagy művészt (Schumann, Van Gogh, Faulkner, Camille Claudel stb, stb, stb...), de sokan meghátrálnak a szakadék szélén, s maradnak a biztonsági övezetben.

Mit mondjak? Én magam is.

Felszabadulás

ez az a bizonyos hétfői akt...

   Megvallom, nehéz magamba fojtani ezt a nagy felszabadulás-érzést, ami elfogott pontosan 17 h 45 perckor  -  kb 20 perce. Készen, bekeretezve áll az öt kép, amit holnap reggel korán viszek "akasztani" a tárlatra!

   Az utolsót, egy pasztell aktot hétfő délután vázoltam fel, miután szomszédasszonyom  elment a jó órás kávés csevegés után (vacsorámra szánt friss zöldséglevest hozott, amely még meleg volt)... Tegnap hozzá se tudtam nyúlni a félbemaradt rajzhoz, mert máshol voltam (nagyon) elfoglalva éjfélig. Nem is említem a délelőtti fogorvost, aki gondosan fúrta-faragta a jövendőbeli bridge helyét (ami azt jelenti, hogy másfél óráig tátott szájjal hevertem a székében, lábam szinte fejemnél is magasabban...).

    Maradt a mai nap három épkézláb rajz befejezésére. Azaz hogy a délután, mert délelőtt a tegnapi nap fáradalmaitól szédelegtem, s írtam gyorsan a francia nyelvű blogomra, hogy valami kellemeshez is jutassam magam.

   Végre úgy fél négy tájban, egy jó kávé után nekiültem. Gyorsan ment az akt végső fázisa, a háttér beleolvasztása, majd végső símítások és a keretezés. A két olajfa is üveg alá került. Kellett még két másik rajz. Átnéztem pár évvel ezelőtti, eddig ki nem állított rajzaimat. Végigvizitáltam, frissítettem őket, végül kettőt jóváhagytam, bekereteztem a többi mellé. 2 óra 15 perc alatt kész lettem! 

Mindezt a lassanként zenitre hágó adrenalin-szintemnek köszönhetem! Kimerítő különben.

Estére megelégszem egy krimivel a tévében...