Keresés ebben a blogban

2012. november 22., csütörtök

Kamaszkor...

   Most mondtam Györgyinél, hogy néha az ember azért is erőltet mosolyt az arcára, hogy ne riasszon el mindenkit a közeléből. Hát ezért nem írok most a mindennapi gondokról, inkább visszakanyarodok valami múltbeli naposabb tájra...
   Innen a gyerekkor olyan egyszerűnek, gondtalannak tűnik. Úgy kb. a kamaszkorig. Akkor már nem vettek le mindent a vállunkról, néhány probléma megoldása csak ránk tartozott, sőt, a szülőknek halvány fogalmuk sem volt arról, ami bennünket annyira felizgatott, elfoglalt, előre hajtott, esetleg földbe tiport.
    Az én kamaszkorom nem volt látványos lázadásokkal teli. A hatvanas évekre esett, nem volt divat már a lázadás sem, a konszolidálódó kommunista rendszer megengedte, hogy lazítsunk a nadrágszíjon, sőt, egy-két helyen kolbászból fonódott a kerítés... 
   Nem is voltam olyan látványosan lázadó típus, elég volt nekem saját belső világomat építgetni. Az otthoni nevelés távolról sem volt zsarnoki, de magától értetődött az engedelmesség. 
   Kielégíthetetlen olvasó voltam. Most már úgy gondolom, hogy öntudatlanul is menekülés volt a mindennapos valóságból. Nagyanyám viszont üldözött érte: szemében, nyilván saját fiatalkori frusztráció lecsapódásaként, az olvasás "időlopásnak" számított. El kellett bújnom szeme elől, a ruha alatt kicsempészett könyvvel, de legtöbbször állhatatosan kinyomozta búvóhelyeimet.
   Később, a gimnáziumban szaporodott a tanulnivaló, s jó alibinek számított a matematika, fizika tankönyv, az alája rejtett regényekkel, melyeket kilószámra hordtam a könytárból. Máig is emlékszem a községi könytár hangulatára, ahová először íratkozhattam be kb. tízéves koromban, először mesekönyvekre. Az első izgatottan hazavitt könyv most is előttem van: A három pillangó.
   Később már a felnőtt polcok közé is beszabadultam. Az addig csak névről ismert szerzők világa kinyílt előttem, megilletődötten keresgéltem a polcok között, vettem kezembe a porszagú kincseket, világom építőköveit...

11 megjegyzés:

  1. "...a szülőknek halvány fogalmuk sem volt arról, ami bennünket annyira felizgatott, elfoglalt, előre hajtott, esetleg földbe tiport..."
    Igen, így volt!
    Ha olvastam, annak viszont nagyon örültek, ez természetes kívánalom volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencséd volt! Bár nálunk is anya próbált nekem falazni olykor...

      Törlés
  2. Mintha rólam szólna ez a bejegyzés. Anyu egyszer tűzbe dobott egy kölcsönkönyvet. Úgy kaptam ki hirtelen , kicsit megpörkölődött a széle. Jobban fájt, mintha megvert volna. Sajnos falun még most is sokan időpocséklásnak tartják az olvasást, az internetezésről nem beszélve.Némelyek azt hiszik, hogy itt a hálón mindenféle rossz történik, pedig ha tudnák mennyi szépet, jót rejt, csak rá kell találni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van: aki nem szeret olvasni, irogatni, esetleg megakadályoztatott benne, annak mindez időpocsékolás... Mert mi is a haszna? Egyéni öröm, s közben nem halad a DOLOG!...

      Törlés
  3. Könyvmolynak "becéztek" engem is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól összejövünk a blogvilágban, valahai könyvmolyok! A szavak igézete alatt...

      Törlés
  4. "Nocsak, hitvány egy élet az a komédia" fülemnek ily dicsérést kellett hallgatnia. (Petőfi)
    „Szvaxofonozol?” - kérdezte Dr. Dragits (rokonunk). - „A szvaxofon az nem pála.” (pálya)
    Ellenpélda. Egyikünk (heten voltunk tesók) a „Hogyan segítsünk anyukának” c. könyvet olvasta. Anyám meg nem látott ki a tennivalókból, különösen apánk halála után.
    Toleranciára oda-vissza szükség van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az olvasás részemről ellopott idő volt az egyéb tevékenységek után. Azokban vita nélkül részt kellett venni, legyen az takarítás, mezei munka (kapálás, szénagyűjtés, krumpliszedés, kukoricatörés stb.)
      Főleg a dunántúli vakációk alatt élhettem ki a könyvek iránti étvágyamat, kedves Iduska nénémnél, akit most temettek...

      Törlés
  5. Flora, lehet, hogy muszáj volt azt a rengeteg nehéz munkát csinálni. Azok nélkül most nem lennél ilyen kitartó és sokoldalú... Iduska nénidnek empátiájáért külön hála. (Meg mindenkinek, akik engem is hagytak olvasni.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akimoto, nem is panaszkodom, szerettem a kint lenni, bár ezek a munkák nagyon fárasztóak! De legalább nem könyvből tanultam őket, amikor beszélek róluk. Bennem maradt az ízük. Különben is, a kétkezi munka SEM szégyen. Csak a lustaság az, meg az ingyenélés...

      Törlés
  6. Tudom, hogy fárasztóak, de nagy öröm is lehet. Sőt,tartást ad, büszkeséget.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...