Keresés ebben a blogban

2014. január 15., szerda

"Hol a boldogság mostanában?..."

   
Néhányszor leírtam ebben a két hétben Albert Camus egy mondatát:
"Il n'y a pas de honte à préférer le bonheur." 
Vagyis magyarul kb. így: 
"Nem szégyen a boldogság mellett dönteni."



   Újévi jókívánságaim mottójául szántam. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy nem véletlenül választunk egy idézetet: elsősorban magunknak szánjuk, még ha meg is osztjuk másokkal. 
   Hát igen, ha már a tudatunkban új periódus kezdődik, adjunk neki engedélyt, némi esélyt a boldogságra. Hogy miben áll, azt mindenki maga döntse el, ízlése, szükséglete szerint. Van, akit a csendes szemlélődés, meditálás tesz boldoggá, másokat egy nyüzsgő gyerekhad, a konyhaművészetben teljesedik ki egy harmadik, esetleg a kézimunkázásban valósítja meg álmait a negyedik. Boldog az is aki barkácsolhat, kertészkedhet, esetleg képeket pingál, ha éppen kedve tartja. S nem csak nyugdíjasokra gondolok itt: legyen mindenkinek egy kis saját területe, ami csak az övé. Ahol azt tehet, amit akar. Amelyet senki nem tapos meg.
   Egy ismerősöm megkérdezte ma reggel: Gondolod, hogy csak rajtam múlik? Hogy ezt csak úgy elhatározhatom? Nagy lendülettel rávágtam: Természetesen!
   Biztos vagyok benne, hogy az ellenkezője is igaz: ha nem adjuk meg magunknak rá az engedélyt, semmi sem valósulhat meg belőle. 
   Hát ezzel az elhatározással próbálom az új évet kezdeni, akkor is, ha tegnap este meglátogattam a kórházban egyik kedves ismerősömet, akit infarktussal vettek kezelésbe hétfőn. Mindig másokkal törődött egész életében: két kézzel adott. Ideje most már magával is törődnie.

10 megjegyzés:

  1. Ha nem lenne olyan, hogy "lelkiismeretfurdalás" (amit lehet rendesen gerjeszteni más által is), akkor tökéletesen igazad adnék neked. Így viszont csak akkor tudok örülni bárminek, ha elfogadom az adott helyzetet, és ebben a helyzetben próbálok valamennyire elégedett lenni. De még soha nem éreztem, hogy az elfogadás egyenlő a saját szabad döntésemmel járó boldogsággal.
    Ha valaki érti ezt, akkor te vagy az! Írhatnék erről sokat, de neked ennyi is elég, hogy magadban folytasd, hogy mit akarok.
    Keresem a saját területem. Több kicsi, de nem egy nagy van!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Több kicsi, de nem egy nagy van!" Hát persze, hogy én is "egy kis saját terület"-re gondoltam, hiszen nagyon jól tudom, hogy a teljes szabadság, a mindent elborító nagy boldogság lehetetlen, de talán nem is kívánatos... Vagy elvakítana bennünket, vagy állandóan aggasztana az esetleges elveszítése... De az egyensúly szempontjából kell, hogy engedélyezzünk magunknak egy talpalatnyit!

      Törlés
  2. Egy fogadalom: lehet újévi is: Ezután már többet nem iszom ... de kevesebbet se.
    Évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennem: Újévkor miért kezdenék új életet? Még a régit se fejeztem be.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, errol írtam én is, hogy nincs nagy különbség voltaképpen a dec. 31 és a jan. 1 között, legfeljebb a fejünkben... De ha már tudatunknak kell egy választóvonal, legyen az új év. Azonban nagyon jól tudom, hogy az elhatározás semmit sem ér, ha bensőnkben nem értünk meg rá...

      Törlés
  3. szerintem se kezdődik új élet az új évvel

    de Camus tetszik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ld. Micknek adott válaszomat... Az új év persze csak ürügy, a szoba sarka, ahová beszorultunk, és ahonnan elindulhatunk... Esetleg a víz mélye, ahonnan felrugaszkodhatunk, mert mélyebbre már nemigen eshetünk... A kettő között még sokáig ellavírozgathatnánk, ha életünkkel elégedetlenül is...

      Törlés
  4. A fogadalmakban nem hiszek, de a szabad akarat erejében igen. Ha eldöntötted, hogy nyitottabb leszel a boldogságra, akkor ezt programoztad be magadnak és sikerülni is fog.
    A saját életünk programjait mi határozzuk meg.
    Csak nagyon macerás következetesen kitartani a döntéseink mellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon is macerás, hiszen ugye, a rajtunk kivül álló körülmények... Meg az állhatatosságunk... De a "nyitottság", az a miénk lehet!

      Törlés
  5. ... már csak azért is mert önmagunknak is tartozunk ezzel! (nem beszélve arról, hogy a hozzánk közelállóknak is adunk azzal (jobb magunkat adjuk), ha boldogot... Az pedig kutyakötelességünk (lenne), hogy a sajt életünket, saját magunkat éljük (azaz valósitsuk meg) Ez nem önzés, és egyáltalán nem zárja ki a másoknak adás képességét és lehetőségét. Bőven belefér az is. Sőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak egyetérthetek veled! Csak ne lenne olyan nehéz a megvalósítása...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...