Keresés ebben a blogban

2012. november 4., vasárnap

Mindenszentek...

    Igazi mindenszenteki hangulat... Eső, hideg, lehangoltság, szomorúság, gyász... Vasárnap hajnalban fiammal nyakunkba vettük az utat Belgiumon, Luxemburgon, Németországon, Ausztrián, sőt, Magyarországon átlós irányban át... Az Ardennektől Bécsig hófedte táj kísért bennünket. Még el is gyönyörködtünk volna benne, ha a néhány nappal azelőtti rossz hírek táplálta nyomott hangulat nem bénított volna meg bennünket...
   Életünkben először várt bennünket üresen a ház, ékes bizonyítékaként annak, hogy akármilyen hely, ország, kunyhó lelke a benne lakó ember... Milyen rettenetesen csöndes és rideg tud lenni egy ház, még ha duruzsol is a kályha tüze... Csak a múlt kísértetei bolyongtak benne, ültek velünk asztalhoz, szegődtek hálótársul...
   Másnap visszahoztuk anyát, akinek napok óta öcsém özvegye viselte gondját, mivel magára hagyni nem lehet. A pár nap alatt, amit vele tölthettünk, ha nehezen is, de fellelte régi támpontjait, kicsit sétáltunk is a kipillantó napsütésben. De nehezen viseli a korral, elesettséggel járó kiszolgáltatottság érzését, amely néha az elemi emberi méltóság küszöbét is meghaladja, különösen, ha kórházba, kíméletlen kezek közé kerül az ember...
   Kimondhatatlanul hálás vagyok sógornőmnek és unokaöcsémnek (aki itt volt nyáron a családjával egy hétre), hogy némileg enyhítik bűntudatom súlyát azzal, hogy anyáról gondoskodnak... Amennyire tudok, megpróbálok időnként hosszabb-rövidebb időre visszamenni, de most sem volt egy perc pihenő sem, mióta péntek éjjél visszaértünk: szombat reggel már siettem bevásárolni és készülni Alice születésnapjára, melyet a másik nagyszülőkkel és a gyerekekkel ültünk meg kis késéssel itt is. Lucie itt marad nálam a jövő hétre és így próbálok majd a 19-én nyíló kiállításra úgy-ahogy felkészülni.
   Október utolsó napján meghalt Nagypiriten kedves nagynéném is, akit májusban sikerült még viszontlátnom...

22 megjegyzés:

  1. Névtelen4/11/12 13:00

    Aminek örülök: baj nélkül megjártátok a hosszú utat.
    És csak egy baráti ölelést tudok küldeni, ha elfogadod.
    stali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elfogadom, kedves Stali, nagy szükségem van rá mindig, különösen ilyen időkben...

      Törlés
  2. Jönnöd kelljen minél tovább...

    VálaszTörlés
  3. Hiányoztál nagyon, rossz volt a csend, hogy nem tudtam, mi van veletek, mi várt rád otthon.Érzelmileg is sokat igényló napokon vagy túl, és még várnak is rád hasonlók.
    Jó, hogy itt vagy újra!
    Lucie-vel szép napokat kívánok, és kívánom azt is, hogy be tudd hozni a lemaradásaidat úgy, hogy a te egészségednek se ártson. Művészet ez az ember részéről, tudom,

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Éva. Lucie igazi napsugár, 6 és fél éves, sokat változik, nőtt több mint 20 cm-t az idén és nagyon szeretünk együtt. Húga most a másik nagyszülőknél lesz egész héten, ma reggel óta.
      Azért a gondolataim egyik fele ottmaradt...

      Törlés
  4. Talán van a szomorúságodnak jó oldala is. Boldogságod lehet abban, hogy Édesanyád, ha egyre gyengülőbben is, de még itt van köztetek. Pont emiatt van az is, hogy viszonylag sűrűbben jössz haza, így találkozhatsz gyakrabban az itthoni szeretteiddel, barátaiddal. A gyökereid nem sorvadnak el, hanem továbbra is táplálják az életedet.
    Ráadásul az őrangyalodnak is sok dolga akad, mert veled van minden utadon. Legalább nem mondhatja, hogy kicsit magadra hagy, mert neked úgy sincs rá szükséged.
    :)
    Ezek jutottak eszembe az általad mesélt nem ép vidám eseményekről. Mindemellett tudom , hogy a mostani idők nehéz próbatétel elé állítanak. Sokat gondolok Rád. Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Györgyi, vannak-e igazán őrangyalok? Jó lenne benne hinni, mert lenne dolga elég!...
      Kívánom, hogy a tiéd is éber legyen!

      Törlés
  5. Részvétem és baráti ölelésem küldöm.http://napjaimperegnek.blogspot.hu/
    Iduska

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves Iduska.
      (Igy hívták szeretett nagynénémet is...)

      Törlés
  6. De vártam én is, hogy legyen valami hír rólatok! Jobbulást kívánok Anyukádnak, szép szülnapot az unokádnak, sok örömet a kiállítás alatt és után... és mindig. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedves vagy, Akimoto! A szülinapi vacsora szép volt, bár kicsit máshol jártak gondolataink, de a gyerekek örömét nem szabad elrontani. Örültünk egymásnak. De fényképezni egészen elfelejtettem...

      Törlés
  7. Sok erőt kívánok mindenhez, Anyukádnak pedig jobbulást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, Ági! Kell is és muszáj lesz, mint már annyiszor... és nemcsak nekem.

      Törlés
  8. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!”(Madách: Az ember tr. XV. Ádám)
    Hiába logikus a vég léte, alig tudjuk elfogadni, még ha kénytelenek vagyunk is farkasszemet nézni vele.
    Lám a kezdet mekkora örömöt jelent. Egy új „életkéé”, akit látunk megnyílni, kibontakozni folyamatában.
    Mindkettő a sorsunk része.
    Ismerem az aggódás érzését a hosszú utazások miatt, a betegek méltatlan helyzete miatt, és azt az örömöt is, mely egy-egy unoka ígéretes szépsége, tehetsége láttán elfog.
    Kívánom, hogy billenjenek érzéseid az öröm felé, kiváltképp most, hogy tehetséges unokáddal időzhetsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eltaláltad, kedves Mick, az unoká(i)m valóban csodálnivaló(ak)! Legalábbis nekem! Igyekszem nem dicsekedni túlzottan velük családon kívül...
      De ha nem is mutatom, egy árnyék ott van valahol belül...

      Törlés
  9. Ebben a helyzetben legborzasztóbb a bűntudat. (Ismerős számomra, átérzem Flora lelkiállapotát.)Semmi nem tudja fölülírni, legkevésbé a józan ész.
    Veled vagyok, Flora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szóról szóra így igaz... Ilyenkor sokat ér, ha az ember együttérzésre talál, még ha a bűntudatát nem is oszlathatja el... Köszönöm neked, kedves Akimoto.

      Törlés
  10. Messziről nehéz. Neked gondoskodni, nekem bátorítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Messziről minden nehéz. Csak szakítani nem...
      Kapaszkodom a jó szavakba.

      Törlés
  11. Mi is mondjak azonkívül, hogy teljesen átérzem a helyzeted.Örökös elvágyódásaim mellett az nyugtat meg, hogy itthon vagyok, ha kellek.Tudom, mi zajlik le benned. Igaz, én egyedüli gyerek vagyok, rokon sincs, csak idősödő anyu, ez gyakorlatilag meg is írja történetem.
    Téged ide is, oda is kötnek már a szálak, tedd a dolgod itt is ott is, ahányszor tudod,lehetőleg úgy, hogy magadra is vigyázz. Jól megmondtam,:-) hisz éppen ebben van a nehézség, de ahogy látom jól csinálod, a bűntudat pedig jelen van, kikerülhetetlen a helyzet miatt. Nincs igazán jó megoldás, hogy lehetnél egyszerre két helyen, és dönteni sem lehet. Jöhet az távolság legyőzésével az időnkénti ingázás.
    Gondolok rád szeretettel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Önző (?) módon azt reméltem, hogy lesz talán pár nyugodt évem, hogy Gilbert halála után az azt megelőző elég nehéz évek után felépítsem magam egy kicsit... Ha úgy vesszük, én is egyedüli gyerek lettem: öcsém 2003-ban meghalt. Aztán itt a távolság: hiába mondja akárki, hogy ezt majd 40 éve kellett eldönteni... Nemcsak az ész beszél ilyenkor.
      "Nincs igazán jó megoldás", jól mondod. Hiába siránkozok, ez így van. A tanulság meg az, hogy hagyjam a gyerekeimet igazán saját életüket élni, s csak magamra számítsak, ha eljön az ideje... Ez az elhatározás kezd megérni.
      Köszönöm, Éva.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...